cs
A38 Archív
Sophie Villy és Death Hawks. Magyarország (2026). A fiatal grúz énekesnő már nagy figyelmet keltett és komoly sikert vívott ki magának indie hangulatú, kissé minimalista, a vintage gitárhangzásra alapozó, fülbemászó és nagyon hangulatos, kellemes dalaival. Kijevből, a szülővárosából érkezett hozzánk a soknemzetiségű, gazdag kultúrával rendelkező városból. A Death Hawks korábban a Graveyarddal és a Kadavarral is turnézó, valamint az összes meghatározó finn és dán fesztiválon fellépő banda – akik a méltán patinás Eurosonicon is képviselték tavaly hazájukat – jammelős, ám épp emiatt folyamatosan változó hangzása teljesen beszippantó sámáni ritmusokra, vibráló gitártémákra, szaxofonos közjátékokra és a pszichedelikus rock lebegtetésére épít. Ebben a kábult összjátékban pedig épp az arányok folyamatos változása az, ami megadja a kellő lüktetést az áthangolódáshoz: a Death Hawks zenéje megteremti a saját atmoszféráját, és mindezt olyan játékos könnyedségből teszi, hogy lényegében tényleg hipnotizálják hallgatóságukat, és így csábítják azt vissza a hetvenes évek buja fülledtségébe.
Více informacíO pořadu
Sophie Villy és Death Hawks. Magyarország (2026). A fiatal grúz énekesnő már nagy figyelmet keltett és komoly sikert vívott ki magának indie hangulatú, kissé minimalista, a vintage gitárhangzásra alapozó, fülbemászó és nagyon hangulatos, kellemes dalaival. Kijevből, a szülővárosából érkezett hozzánk a soknemzetiségű, gazdag kultúrával rendelkező városból. A Death Hawks korábban a Graveyarddal és a Kadavarral is turnézó, valamint az összes meghatározó finn és dán fesztiválon fellépő banda – akik a méltán patinás Eurosonicon is képviselték tavaly hazájukat – jammelős, ám épp emiatt folyamatosan változó hangzása teljesen beszippantó sámáni ritmusokra, vibráló gitártémákra, szaxofonos közjátékokra és a pszichedelikus rock lebegtetésére épít. Ebben a kábult összjátékban pedig épp az arányok folyamatos változása az, ami megadja a kellő lüktetést az áthangolódáshoz: a Death Hawks zenéje megteremti a saját atmoszféráját, és mindezt olyan játékos könnyedségből teszi, hogy lényegében tényleg hipnotizálják hallgatóságukat, és így csábítják azt vissza a hetvenes évek buja fülledtségébe.